Miért rosszabb a gyári hifi? Autóhifi aranyszabályok

"Ugye milyen jól szól?" - lelkesedett barátom az új autójának gyári hifiberendezését bemutatva. Tud még hangosabb is lenni! Évtizedes barátságunk minden pillanatát mérlegre téve állítottam meg mozdulatát, és szegeztem neki a kérdést: "tényleg azt hiszed, hogy ez jól szól?"
Azt hitte. Mint ahogy - hozzá hasonlóan - az új autót vásárlók nagy része azt hiszi. És miért is ne hinné? A legtöbb, gyárilag beszerelt hifiberendezés drága, gyakran hatszámjegyű forintot kérnek érte. És ami ennyire sokba kerül, jó kell legyen, hiszen a boltok polcain ennyiért már bizony csúcsmodellek kelletik magukat. Bízzuk inkább beszerelésüket az autógyártókra? Ne bízzuk. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a tiszta átverés esete forog fenn. Aki nem hiszi, ajánlom, látogasson el egy autóhifi-beszerelő műhelybe, és kérje meg a műhelyfőnököt, mutasson pár gyárilag szerelt hangszórót, fejegységet. Garantálom, hogy a főnök arcára derűs mosoly ül ki, amikor a szemünk elé tárja a kínálatot. Elsőként érdemes megfigyelni, hol is készült a portéka. Csakis olcsó bérű országok jöhetnek szóba. Magam sem hittem volna, hogy Tunézia hangszórógyártó nagyhatalom, és Portugáliában tízezerszámra készülnek a fejegységek. Érdemes kézbe venni egy hangszórót ebből a kategóriából, hogy megértsük, mi az a költséghatékony gyártás. Amit láthatunk, nagy valószínűséggel pillekönnyű, szigorúan nem impregnált papírmembrán, gombelem méretű mágnessel, mindez egy alufólia szilárdságú fémkosárban. Ami látszik, az szép és jó, ami nem, az meg annyira olcsó, amennyire lehet. A hangszóró meg nem látszik. A fejegységnek is csak az előlapja. Az szépen az autó belteréhez van igazítva, közben odabenn meg valamelyik nagy gyártó legegyszerűbb alapmodellje található, gyakran még ez is megcsonkítva. Nem véletlen, hogy a Totalcar tesztjeiben oly ritkán találkozhatunk ilyen megállapítással: "a gyári hifi jól szól." Akkor mit lehet tenni? Néha semmit, mert a gyárak egyre többször elszabotálják ennek lehetőségét. Például a fejegységet egybeépítik a légkondicionáló vagy a tolatóradar kijelzőjével, amin mellesleg navigálhatunk is, így sosem tudhatjuk meg, hogy mennyit javulna a hangzás egy jobb készülék beépítésével.
Gyakran lehet azért jobb minőségű hifikomponenseket beépíteni. Mit érdemes ilyenkor cserélni? Mindent. A legkézenfekvőbb talán a jobb hangszórók beszerelése. Ez még akkor is sokat dob a hangzáson, ha a fejegységen nem tudunk változtatni. Az ideális megoldás, ha előre sikerül elhelyeznünk egy komponensszettet. Ez azt jelenti, hogy két - ha lehet, 16 centis - mélyközép hangszóró kerül az ajtókba, és két csipogó valahová a műszerfal tetejére vagy a tükörháromszöghöz. Ez még kiegészül egy pár jól eldugható keresztváltóval. Aki arra gondol, hogy egy ilyen összeállítás rémesen drága, téved. Már huszonezer forintért is kaphatunk olyet, ami a gyári rendszerek túlnyomó többségét alaposan felülmúlja.

 

A fejegység

Érdemes kicserélni a fejegységet is. Ez az angol headunit szörnyű magyar fordítása, de valami sajnálatos véletlen folytán megragadt a szakmában. Rövidebb kimondani, mint hogy cédés autórádió vagy autórádió kazettás magnóval, cserébe sokan nem értik, miről is van szó. Hát ezekről.
Az egyik legfőbb szempont, hogy jól mutasson az autóban. Egy boltba ellátogatva tapasztalhatjuk, hogy vannak aktuális divatok. Most a szálhúzott fém előlap a menő vagy az olcsóbb a fémszínű műanyag. A fa előlap már a múlté, a jövő meg a mindent elfoglaló előlapoké. A katalógusokat lapozgatva gyakran felfoghatatlan, miért kerül a csúcsmodell gyakran tízszer annyiba, mint ugyanannak a gyártónak az alapkészüléke. A paraméterekből nem következne ekkora árdifferencia - a tartalomból viszont már igen.
A drágább készülékek kijelzői gyakran sokkal fényerősebbek, így van esély rá, hogy napsütésben is el tudjuk olvasni. A mechanika sokkal gondosabban van megépítve, így a CD nem ugrik, és nem csak a garanciaidő lejárta után egy napig fog működni. Több kimenetet találunk rajta, így nagyobb szabadságot kapunk komplett hifirendszerünk kiépítésénél. A felhasznált alkatrészek között pedig végre akad néhány olyan is, ami nem az árlisták legeslegalján tanyázik.
Ami viszont biztos: akármennyiért veszünk fejegységet, a beépített erősítő teljesítménye sokkal kisebb lesz, mint amennyit ígértek. A mostanában divatos 4x50 watt helyett meg kell elégednünk ennek az ötödével és az ehhez társuló dinamikahiánnyal, na meg torzításokkal.
Ezért érdemes erősítőt is beépíteni az autóhifi-rendszerbe. Sokat hallottam már azt a kifogást, hogy minek nekem még erősítő is, hiszen ennél hangosabban nem fogok zenét hallgatni. Nem is kell. A külön erősítő ennek csak a lehetőségét adja meg, mint ahogy sok másét is. Például, hogy halkabban is tudjunk zenét hallgatni. Bizony a torzítások hiánya, az elégséges tartalékok lehetőséget adnak arra, hogy a hangerőszabályzó eddig soha ki nem használt részén is zenei élményhez juthassunk.

 

Az erősítő

Erősítőt venni nehéz. Egy nagy elektronikai boltban lenyűgöző a választék. És nincs olyan támpont, ami segítene a döntésben. A wattszám a legkevésbé. Merthogy ez szörnyen becsapós, amit a gyárak pofátlanul ki is használnak. A leglehetetlenebb szabványokat ássák elő, hogy minél több wattot hirdethessenek öles betűkkel az erősítők dobozán. Persze ennek fele-harmada sem igaz, így fordulhat elő, hogy a 25 wattos kis erősítő vidáman elzenél egy brutális szubládával, míg az ötszáz wattosra mondott kolléga után csak egy összeégett alkatrészhalmaz maradt. Az azért már megfontolásra készteti az embert, hogy az előbbi, aprócskának tűnő erősítő jó kétszer annyiba kerül, mint elpárolgott társa.
Szubláda. Ez a szerkezet arra szolgál, hogy a hatvan, hetven hertz alatti mély hangokat megszólaltassa. Az emberiség egyik része szerint ennek semmi értelme, és csak azok lelik benne örömüket, akiket kéjes borzongás önt el, ha autójukból kiszűrődő zene háromszáz méteres körzetben rázkódnak az ablaktáblák, és ötven méteren belül még az ágyból is ki lehet esni - hála a rezgéseknek. Az emberiségnek ez a része még nem hallott jó szubládát. Merthogy akkor tudná, hogy az selymesen simul az első szetthez, szinte észre sem lehet venni, hogy szól, csak valamiféle a többletenergia árad szét bennünk zenehallgatás közben, ami oly kellemes...
Ez a bizonyos jó hifi viszont eléggé megfoghatatlan valami. Vajon létezik valamiféle szempontrendszer, ami alapján ítélni lehet?
Egy biztosan akad, ez pedig a hangminőség-versenyzés. Bizony akad ilyen állatfaj is. Komoly nemzetközi szervezete is van, a szép nevű EMMA, aminek a magyar szervezete a Humma. Még Eb-ket is rendeznek, csekélység, pár száz, már jó alaposan előválogatott és arra érdemesnek tartott autó részvételével. Érdemes egy ilyen versenyre kilátogatni, megszállott őrültek és lelkes amatőrök békés egyetértésben hódolnak az autóhifi szenvedélyének. Felettébb mókás, amikor két becsukott szemű ember ül az autóban, rendkívül koncentrálnak, de szemmel láthatóan jó neki odabenn. Merthogy zenereprodukció folyik, gyakran olyan szinten, hogy jó néhány otthoni rendszer bekéredzkedhetne tanulni dinamikát, felbontást, színpadképet, jó atmoszférát.
Merthogy autóban zenét hallgatni lehet jó és kellemes élmény. Egy statisztika szerint az átlag európai hímnemű autós majd egy évtizedet tölt autóban, mire nyugdíjba megy. Érdemes ezt az időt egy jó hifi társaságában, kellemesen tölteni.

 

Menekülés a csendből.
Új autóhifi összeállítása 1.

Miután mélyen az autókereskedő szemébe néztünk, és határozott Nem!-mel feletünk a kereskedő gyári hifi megrendelését firtató kérdésére, ideje eldönteni, mit akarunk helyette. Ugyanez vonatkozik arra a szituációra is, amikor az eddig szolgálatot teljesítő Cicamitsu 2x1000 wattos hájfáj begyűri a Gorilla együttes számozott kiadású kaziját, és ezt követően nagy ívben repül a szemétdombra. Autóhifi vásárlása esetén, mint az élet sok más területén, először a projektre előirányzott pénzügyi keretet kell meghatároznunk. Erre van is bonyolult algoritmus, ami nem jut az eszembe, az viszont biztos, hogy olyan változók szerepelnek benne, mint a lemez/kazettagyűjteményünk nagysága, az évente autóban töltött idő, valamint pénztárcánk vastagsága milliméterben. Ha végignézünk kazettagyűjteményünkön, és rájövünk, hogy másik felét, a Hofit barátnőnknél felejtettük szakítás után, vagy hogy az autót csak kerti dísznek vettük, mert jogosítványunk úgysincs, ebben az esetben maradjunk a gyári rendszernél: olcsónak ugyan elég drága, de nincs vele semmi szöszmötölés. Ellenben ha vannak zenéink és az autóval autózni is szeretnénk, mi több, létező zenéinket az autóban is élvezni akarjuk, érdemes lecsekkolni a bankszámlát. A normális hang valahol 100-150e körül kezdődik, ami kb. a gyári rendszerek ára, de mi sokkal ügyesebbek vagyunk, és jobb hangot tudunk csinálni ennyi pénzből, mint az autógyár. Először is kell egy fejegység, magyarul rádiómagnó. Ha inkább CD-ink vannak, akkor célszerűbb egy CD-rádiót szerezni, az szebben szól. És többnyire az írott lemezeket is lejátssza. Ezzel el is ment a keret harmada-fele (35-70e Ft). A maradékból keressünk egy komponens-rendszert előre (különépített mély- és magassugárzó, külön keresztváltó), úgy, hogy az méretben illeszkedjen a gyári helyre. A legtöbb Nagy Japán Audiomárka katalógusa megadja az összes autótípus beépítési méreteit, de a katalógus csak ehhez kell. A Nagy Japán Audiomárkák ugyanis hangszóróilag általában kevésbé válnak be, mint a kis svéd/német/amerikai speciálcégek termékei, bár a kivételek erősítenek. A spéci cuccok az autóhifi-kereskedőknél szerezhetőek be. 20 és 50e között már elfogadható hangot kapunk a hangszóróból. A gyári helyre szerelt komponens-rendszer jelentős előrelépés, de basszust azt ne várjunk tőle. Klasszikus megoldás a problémára az oválhangszóró a kalaptartóra: az általában 16x23 centis oválok membránfelülete alkalmas a mélyebb frekik lesugárzására is, különösen hogy az alattuk levő csomagtartó légterét is használhatják. A "nagyoválok" általában több utas rendszerek, tehát magassugárzó is van bennük. Ez azonban kivételesen nem örömhír: a hátulról érkező magashangok valahol a vezető fejének magasságában találkoznak az elölről érkező magasakkal, interferálnak, majd jól tönkrevágják a térérzékelést. A megbízhatóan vandál megoldás az integrált magassugárzó köldökzsinórjának elmetszése, de a kifinomultabb lelkek kényeztetésére léteznek a csak mélysugárzót tartalmazó rendszerek is. Ha ez esetleg mégsem ovál alakú lenne, hanem 16 vagy 20 centi átmérőjű karika, nos, az még nem kizáró ok. Sőt. Egy ilyen rendszerben tehát a fejegység beépített erősítője hajtja meg a komponens-rendszereket elöl, illetve a mélyhangok sugárzását javítani hivatott nagyoválokat / karikákat hátul. Ennek megfelelően lesz basszus is, térérzet is, és ha nem vagyunk túl igényesek, akár meg is állhatunk ezen a szinten: a Gorilla együttes élvezhető hangerővel, viszonylag alacsony torzítással fog megszólalni - ha nagyon-nagyon koncentrálunk, még a lábdobot és a basszus-szólamot is kihalljuk.
Tehát bemutattuk a tuti 100e forintos rendszert, sokan mondhatják, hogy ilyen rendszerük már van, köszönik szépen, de szeretnének továbblépni, és azonnal mondjuk meg, mitől lesz nekik jobb. Ezt a fajta beindulást látva nem tagadhatjuk meg tőlük a továbblépés kulcsszavát, az alfát és omegát, íme a varázsige: erősítő!
A fejegységekben lévő beépített erősítő csak lejtőn, enyhe hátszéllel tudja azt a 4x45 wattot, amit oly büszkén hirdet az előlapján. A lejtőt és a hátszelet az elektroakusztikában a nagyon-nagyon speciális mérési eljárások jelentik, amilyenekkel ki lehetne mutatni például, hogy a Sokol Classic egy százwattos high-end audio produktum - wattok és wattok között nagy tud lenni ám a különbség! Az erősítőre elsősorban a mélyhangok reprodukálása miatt van szükség. Némi leegyszerűsítéssel úgy lehetne magyarázni a feladatot, hogy a mélyhangok hullámhosszát be kell "hajtogatni" az autó jóval rövidebb utasterébe, és ehhez bizony kell a kakaó. De speciális hangszóró is kell hozzá, ami mérete és kialakítása révén alkalmas a nagy energiák feldolgozására; a szaknyelv - roppant találóan - ezeket mélynyomónak hívja.
A sznobok subwooferként is ismerik.

 

Menekülés a csendből.
Új autóhifi összeállítása 2.

Tehát az előző részben leírt rendszerhez adagoljunk egy csipetnyi erősítőt és egy késhegynyi mélyládát, és egy lépéssel közelebb kerülünk az autóhifis nirvánához. Az árlista alján találjuk a basic kétcsatornás erősítőket, 25 és 40e közötti áron. A kétcsatornás erősítő erőteljes kompromisszum, olyan mint amikor almát eszünk ebéd helyett: valami van ugyan a gyomrunkban, de igazából csak még éhesebbek lettünk. A mélyládák szintén 25 ezer forint környékén indulnak, de ha upgrade-elünk, szánjunk még 10-15 ezer forintot a kábelekre és a szakszerű beszerelésre, minthogy a guruló csodát néhány helyen meg kell furkálni, a kárpitelemeket le kell bontani, sőt, ami még zűrösebb, vissza is kell szerelni, és jobb ha ezt szakember csinálja.
A kétcsatornás erősítővel két dolgot lehet kezdeni. Vagy azt mondjuk, hogy az első hangsugárzókat továbbra is a fejegység hajtja meg, és az erősítő csak a mélyládát fogja löködni, vagy az ún. trimód kapcsolást választjuk, amikor a kétcsatornás erősítőből, hüpp-hüpp-hüpp-barbatrükk, egy kvázi háromcsatornásat bűvészkedünk. Az első esetben a zenei információ 90%-át szolgáltató első hangsugárzókat továbbra is a ványadt kis IC-temető fogja ellátni zenével, tehát jó esélyünk van a megszokott mosott és kissé torz hangra, de a mélyek immár megszólalnak, és ettől sokkal jobb lesz hallgatni a zenét, bármilyen műfajról is legyen szó.
A második esetben az erősítő hajtja meg az első hangsugárzókat és a mélynyomót, de a nagybetűs Zene még így sem fog megjelenni előttünk, minthogy a kétcsatornás-erősítő-három-csatornát-hajt-meg műsorszám igazából azt jelenti, hogy egyik hangszórórendszer sem kapja meg a neki szükséges teljesítményt. További pesszimizmusra ad okot, hogy ilyen rendszerhez kell még egy fekete doboz: egy hangváltó, ami elkülöníti a mély hangokat a magasabbaktól, hogy mind a két rendszer csak azzal a frekvencia-tartománnyal foglalkozzon, amire az Isten (és a tervezőmérnök) szánta őket.
Elköltöttünk 60-100 ezer forintot, és mégsem lett nekünk igazán jó. Pedig nagyon ott voltunk a megoldás közelében A következő rovatban jön a megfejtés, ami csak egy picit drágább az előzőekben említettnél. De a minőségi ugrás, az még Szergej Bubkát is meglepné.

 

Erősítést kérünk!
A mélyládákról, avagy a szubbasszus.

Az emberi fül irányhalló képessége azon alapszik, hogy a tér egy bizonyos pontjából érkező hang nem egyszerre érkezik a két fülünkbe, és a beépített bio mikroprocesszor ebből számítja ki a hangforrás helyét. A mélyhangoknál viszont több méteres a hangok hullámhossza, így a füleink közötti 15-20 centiméter távolság nem oszt, nem szoroz.
Hát igen, a kétcsatornás erősítő félmegoldás az alap autóhifiben, méghozzá szó szerint. Léteznek ugyanis négycsatornás erősítők, amelyek drágábbak ugyan kétcsatornás testvéreiknél, viszont önmagukban is képesek a komplett rendszert vezérelni. Két csatornájuk a frontsugárzókat hajtja meg (bal-jobb), kettő pedig összekapcsolva ("hídba kötve") a mélyládát.
Meg tudom érteni a hümmögő és felhúzott szemöldökű Nyájas Olvasót, van itt egy-két furcsaság. Először is, megfeledkeztünk a hátsó hangszórókról. Valóban, amikor a legolcsóbb rendszert ajánlottuk, említettük a kalaptartóra szerelhető hangszórókat. Azok szerepe azonban már akkor is csak a mélyhangok visszaadásának segítése volt; amióta mélyládában gondolkozunk, erre nincs szükség. Ráadásul ha realisztikus hangteret akarunk teremteni - és miért ne akarnánk? -, akkor alapvető, hogy a hangnak elölről kell érkeznie. (Kivétel a Mátyás-templom, ahol orgonakoncerten a székek és padok az oltár felé néznek, az orgona meg az ember háta mögött van.)
Ja, ja, de akkor miért van a csomagtartóban a mélyláda? És egyáltalán, egy darab mélyláda hogyan lehet elég? A sztereó hatás smafu? A két kérdés összefügg, a mélyhangoknak ugyanis nincs irányhatásuk, sem jobb-bal, sem előre-hátra. A magyarázatot a Teremtő logikájában kell keresni: a fülünk úgy lett méretezve, hogy a természetben leggyakrabban előforduló hangok irányát tudjuk meghatározni.
Az emberi fül irányhalló képessége ugyanis azon alapszik, hogy a tér egy bizonyos pontjából érkező hang nem egyszerre érkezik a két fülünkbe, és a beépített bio mikroprocesszor ebből számítja ki a hangforrás helyét. A mélyhangoknál viszont több méteres a hangok hullámhossza, így a füleink közötti 15-20 centiméter távolság nem oszt, nem szoroz. A mikroproci ilyenkor inkább azt hiszi a mélyhangokról, hogy onnan jönnek, ahonnan a már jól behatárolható magasabb frekvenciák, és hopp, már be is van csapva.
Mindez persze csak az igazán mély, 80-90 Hz alatti hangokra vonatkozik, de hát a mélyládák ennél magasabb hangokat (elvileg) nem is sugároznak. Így egy okosan összeválogatott, precízen beállított rendszer képes egységes hangszínpadot kreálni a vezető előtt még akkor is, ha a mélyláda a számára ideális helyen, valahol a csomagtartóban trónol.
Egy ilyen rendszer fejlesztése kétféleképpen lehetséges. Először is, lehet minden készülékből jobbat, ergo drágábbat használni. Ha csak egy komponensre jut több pénz, akkor az feltétlenül a frontsugárzó legyen és ne a fejegység, amire a legtöbben tippelnének. Érdemes lehet a kábelezéssel is kísérletezni: aki jártas a szobai hifiben, az tudhatja, a kábeleknek is van egyéni hangjuk, és így a kábelek is felelősek a szép hangzásért.
A speciális autóhifis cégek is ajánlanak kábeleket és természetesen a legtöbb szobai hifire készült összekötő- vagy hangfalkábel az autóban is használható. Kivételt csak a karnyi vastagságú kábel-anakondák jelentenek, minthogy azokat kissé nehéz befűzni a meglevő kábel alagutakba.
Egy másik, talán még jobb eredményekkel kecsegtető módszer az autó hifire való optimalizálása. Két olyan terület van, ahol relatíve visszafogott anyagi befektetésért cserébe számottevően javul a hangminőség. Az egyik az autó aksija. Léteznek olyan speciális ("spirálcellás" vagy "gáz-rekombinációs") aksik, amelyek azonos névleges áramerősség mellett nagyobb indítóáramot tudnak kiadni magukból. Ez azért jó, mert az ilyen battériáknak kisebb a belső ellenállásuk, a zenei csúcsoknál megnövekedett teljesítményigényt késlekedés nélkül tudják teljesíteni. Ez nemcsak álló motorú autónál fontos, de akkor is, amikor a fő áramszolgáltató a generátor. Ezek az akkumulátorok ugyan nem olcsók (25-45e körüli az áruk), de egyrészt általában tartós, megbízható darabok, másrészt természetesen gondozásmentesek.
A hangminőség szempontjából kritikus, hogy lehetőleg csak a hangszórók zenéljenek, az ajtókárpitok, a karosszéria lemezei ne tegyék hozzá a maguk muzsikáját, ami rezonanciák formájában jelentkezik. A rögzítőcsavarok feszesre húzása, a hiányzó kárpitrögzítők pótlása üdvös és költségkímélő megoldás. Aki ennél is tovább kíván lépni, az szakboltokban talál speciális rezgésmentesítő festékeket, amiket a csillapítani kívánt felületre kell felvinni, természetesen belülről, hogy az általában takony-állagú, plusz ronda színű kulimász ne legyen szem előtt.
Az ajtók és az ajtókárpit belső felülete, a csomagtér padlója, a torpedólemez kezelése ajánlott a leginkább. Szintén az autóhifi-kereskedők árulnak öntapadós csillapító lapokat, amiket formára vágva lehet felragasztani a csillapítani kívánt helyekre. Egyik megoldás sem olcsó, egy autó komplett kezelése belekerülhet 20-40 ezer forintba is, de a hatás simán felér egy erősítő-cserével, sőt. A dolog hátránya, hogy az autó eladásakor a befektetés elúszik.
Egy négycsatornás erősítőre épülő, minőségi komponensekből álló, igényesen beépített autós hifiberendezés ára valahol 250 és 500 ezer forint között van. Nem kicsi ez az összeg, még egy új autó vételárához viszonyítva sem, de ha életünk felét a volán mögött töltjük, és a lemezgyűjteményünk mérete is indokolttá teszi, jobb befektetés az autóhifi, mintha az autónk eggyel erősebb motorral szerelt változatát vennénk meg. Legalább nem büntetnek meg gyorshajtásért.
A következő részben olyan csúcsrendszerekről lesz szó, amilyeneket gyakran hétszámjegyű összegek kifizetése ellenében lehet csak birtokolni, de van, akinek így is megéri. Kondenzátorok, DSP-k, parametrikus ekvalizátorok és hasonló nyalánkságok szerepelnek majd a menün.

 

Kiegészítők

Semmiképpen sem szabad megfeledkezned arról, hogy minél több kütyün engeded át a fejegység RCA kábelein érkező jelet, amellett, hogy javulást érhetsz egy bizonyos téren az a másik oldalon ugyanez a készülék gyengíthet rendszered erényein.

Ha volt alkalmad látni több százezer vagy milliós értékű asztali vagy mondhatnám úgy is, hogy home hifi erősítőt, akkor valószínűleg az első dolog ami szemet szúrt, az, hogy ezeken a készülékeken a bekapcsoló és hangerő szabályzó gombon kívül nincsenek az olcsóbb kategóriában már megszokott LOUDNESS, BASS és TREBLE szabályzók.
Miért?

Egy profi, komoly készülékekből összeállított autós vagy szobai hifi rendszer, alapvetően mindenféle hangszínszabályzás nélkül is tökéletesen szól!
Egy olcsó gyenge láncszemekből összeállított rendszerrel nem fog csodát tenni semmilyen csoda EQ vagy hangprocesszor sem. Gondolj csak bele: előkaparod a padlásról nagymamád SOKOL rádióját majd rákötöd a pénzen vásárolható legjobb ekvalizátort és hangprocesszort. Fog úgy szólni mint egy alap mini hifi? Bizony nem.

Sem egy EQ sem egy hangprocesszor nem fogja helyettesíteni a jó jelforrást, a jó erősítőt és a jó hangszórókat. Ha esetleg elégedetlen vagy a rendszered hangjával és ilyen készülékektől vársz javulást akkor inkább előtte olvasd el a "HiFi tuningolás" című részt vagy gondolkozz el komolyabb erősítő, fejegység, hangszóró, vagy kábel vásárlásán.

Akkumulátor...

A nagyszámú erősítő egyre inkább megterheli az autó elektromos rendszerét, így gyakran azt is fejleszteni kell. Kiállításokon lehet látni autókat, amelyekben egy csomó akksi figyel: ezekre csak álló helyzetben van szükség, tehát az alapvetően kiállításra szánt demóautókban úgyszólván nélkülözhetetlenek. A hétköznapi, közlekedésre és normális zenehallgatásra szánt járművekben komoly hangminőségbeli javulást eredményezhet egy akkumulátor csere. A kifejezetten autóhifizésre szánt spirálcellás akksik sokkal nagyobb indítóárammal rendelkeznek mint normál társaik, javítva ezzel a rendszer dinamikáját.

Kondenzátorok...

Ha az autó elektromos rendszere elérte teljesítőképessége határát, jó szolgálatot tehetnek a tápkondenzátorok. Ezek a 0.5 - 20 - 50 Farad kapacitású kondik a tápáram útjában ücsörögnek és töltődnek, mígnem a pillanatnyi dinamikai csúcsoknál kiengedik magukból az elektronokat, kisegítve a hektikus dinamikaváltozásokat árammal követni nem tudó elektromos rendszert.
Mit is jelent ez a számodra pontosan?
Ha meglévő autóhifidet kiegészíted egy kondenzátorral, azt tapasztalod majd, hogy a mélyhangok sokkal gyorsabbak, pontosabbak és dinamikusabbak lesznek, sokkal energikusabb lesz az egész rendszer hangja és később kezd el majd halhatóan torzítani.
Fontos! A kondenzátor nem helyettesíti a jó akkumulátort vagy a jó erősítőt!
Akkor érdemes kondenzátor vásárláson gondolkoznod, ha már úgy érzed, hogy megtaláltad azt az erősítőt ami hangminőségben és teljesítményben maximálisan kielégít és az a tizen- vagy huszonezer forint (a kondenzátor ára) már nem elegendő egy magasabb kategóriájú erősítő vásárlásához. Több örömet fog okozni egy 60.000Ft-os erősítő kondi nélkül mint egy 40ezres kondival!
Kíméli-e a kondenzátor az akkumulátoromat?
Ha hamar lemerül az akkumulátor az autódban és az erősítődben kevesebb mint 40 Amperes biztosíték van ne hidd azt, hogy ez a kondenzátor hiánya miatt van. Ebben az esetben csak egyszerűen megérett a cserére az akku.

 

További kiegészítők

EQ...

A rendszerekben gyakran találunk soksávos grafikus kiegyenlítőt, kevésbé magyarul EQ-t, ekvalizert, meg kevésbé magyarul ekvalájzert. Erre azért van szükség, mert az autó utastere igencsak távol esik az ideális akusztikai tér fogalmától: bizonyos frekvenciatartományok kiemelődnek, mások elnyelődnek. Ezeket az anomáliákat lehet korrigálni az ekvalizerrel. Bár a nagyszámú tolópotenciométer automatikusan babrálásra ingerli az autóhifista kezét, a berendezést elvileg elég egyszer beállítani - igaz, akkor nélkülözhetetlen a mérőmikrofon, a profi spektrum-analizátor plusz a nagybetűs Tapasztalat: ezt a munkát célszerű a komoly beszerelőműhelyekre bízni, akik szívesen segítenek.

Aktív keresztváltó...

Az 1M kategóriában gyakran találni aktív keresztváltókat: a júzerek elégedetlenek a fő erősítők beépített hangváltóival, még jobb hangminőséget, sokoldalúbb szabályozási lehetőségeket keresnek. Néhány Szt. Istvánnal díszített bankóért meg is találják. Ilyenkor persze az újabb készüléknek helyet is kell találni vagy csinálni, és az áramellátásról is gondoskodni kell: újabb néhány méter vezeték, jó minőségű tápelosztók szükségeltetnek, tovább növelve a rendszer építési költségeit.

DSP...

Az ekvalizert és az aktív keresztváltót kombinálják a DSP-k, azaz digitális hangprocesszorok (DSP=Digital Sound Processor). Ezek a jelet még az erősítőbe kerülés előtt manipulálják, a tartozék mérőmikrofon segítségével automatikusan beállítják a hangszín- és fázisviszonyokat, illetve a beépített keresztváltókkal lehet a hangot befolyásolni, lásd az előző bekezdést.
Ezen kívül általában dögös kijelzővel rendelkeznek, villogó színes fények és kiírások garmadáját jelenítik meg a kijelzőjükön, amivel a fogékony nő- illetve hímnemű egyedeket igencsak el lehet kápráztatni. Tudnak ezernyi más trükköt is, előre beállított akusztikákat például (templom, stadion, jazzklub, stb), meg visszhangosítani, meg zengetni meg minden, de ezeknek a szolgáltatásoknak legpozitívabb tulajdonságuk, hogy kikapcsolhatók. Az autóhifi versenyeken külön pontozzák az egyenletes frekvenciaátvitelt, amit mérőmikrofonnal állapítanak meg: ebben a versenyszámban áldás a DSP, de a legprofibb versenyzők a meghallgatási teszt előtt kiiktatják a jel útjából ezt az elektronikát.

Basszus Regenerátor...

A katalógusokban az "Egyéb kiegészítők" címszó alatt ezernyi biszbaszt találunk, amivel elvileg javíthatjuk az autóhifi hangzását és jó sok pénzbe kerülnek. Ilyen például a Basszus Regenerátor, ami a felvételekről hiányzó mélyhangokat teremti újra: nagy vonalakban úgy működik, hogy a hangspektrumban jelenlévő legmélyebb hang frekvenciájának felét is hozzáadja hanghoz. Techno zenén az effekt meggyőző, de egyébként borzalmas.
Valamivel értelmesebb az egyik nagy amerikai manufaktúra által ajánlott Bass Cube nevezetű dobozka, amivel egyrészt a mélyhangok szintjét állíthatjuk (dicséretes, de erre más módszerek is vannak), másrészt egyfajta infraszónikus szűrőként is működik. Elve, hogy "Minek kínozzuk a mélysugárzót olyan mély hangokkal, amiket úgysem tud feldolgozni." Ennek szellemében a legalacsonyabb frekvenciákat levágja, cserében feljebb, ahol a mélysugárzó már otthon érzi magát, tisztábban, kevesebb torzítással, pontosabban tud muzsikálni.

Jelszint-erősítő...

Imádjuk még a jelszint-erősítőt is, amely mint egy előerősítő, a fejegységből kilépő vonalszintű (~2V) jelet erősíti 4-8 Volt értékre. A magasabb feszültség egyrészt jobban kivezérli az erősítők bemenetét, másrészt a magasabb feszültségű jel kevésbé hajlamos mindenféle zavarokat, zajokat összeszedni, miközben a kábeleken utazik.

 

A kábelezés

Az ember azt gondolná, hogy a kábelnek vezetnie kell az áramot és kész. Ennél azért sokkal többről van szó. Még a legvékonyabb hangszóró kábel is képes vezetni akár 220V-ot is, akkor miért ne tudna megbirkózni azzal a csöppet sem rázós feszültséggel ami a hangszórókhoz kígyózik. Meg tud birkózni, de nem is ez a fontos.
Ellentétben a hiedelemmel a kábelezésnek ugyanolyan fontos szerepe van egy komplett rendszer hangjában mint a fejegységnek, erősítőknek és a hangszóróknak.
Ahogy ez utóbbiaknak is a kábeleknek is jellegzetes hangjuk van. Ha nem tapasztaltad még „a saját bőrödön” akkor megdöbbentő élményben lehet részed ha ugyanazon rendszeren összehasonlítod egy 200Ft/m és egy 2000Ft/m áru kábel hangját.
Ne hidd azt, hogy ehhez „vájt fül” szükséges, Te is könnyen meghallod a különbséget kábel és kábel között.
Hiába adsz ki sok pénzt erősítőért és hangszórókért a jó hangzás érekében, ha a rendszer színvonalához képest gyenge minőségű kábelezés még mindig rányomja bélyegét a hangra. Ez fordítva is igaz, kellemesebben szólhat egy egyszerű rendszer komoly kábelekkel mint egy drágább hanyag kábelezéssel.
Régebben azért nem szántak gondot a rendszer eme részére mert úgy gondolták, hogy a kábelezésnek csak a jelek vezetésének funkcióját kell ellátnia. Ezt a funkciót még a legvékonyabb, legolcsóbb egyszerű vezeték is ellátta, a rendszer kész volt és szólt is, ezek után ha nem volt valaki elégedett a hanggal akkor következett az erősítő vagy hangfalcsere.
Ezt követően tovább fejlődött a dolog, mivel már a normálisabb rendszerekben érezhető volt, ha kicserélte az ember a gyárilag cérna vastagságú vezetéket egy vastagabb hangszórókábelre, valamilyen szinten kereslet kezdett mutatkozni a vastagabb 1,5 mm vagy 2,5 mm vastagságú kábelek iránt.
Csodálkozva is néztek akkoriban a műszaki üzletek eladói azokra, akik „kevésWattos” rendszerükhöz vastagabb kábeleket kerestek. Nagy divatja is lett a vastag kábeleknek, minél igényesebb volt valaki annál vastagabb kábellel kényeztette rendszerét. Megjelentek a 4 mm-es és 6 mm-es hangszóró vezetékek valamint az gagyi cégek vastag burkolatú kábelei amelyek ránézésre több mint 6 mm vastag vezetéknek látszottak azzal az apró hibával, hogy nem a belső rézhuzaltól voltak „kövérek” hanem az eredetinél többször vastagabb szigeteléstől.